Hoxa.hu

<a href="http://www.hoxa.hu/"><img src="http://static.hoxa.hu/bannereink/hoxa_120x120.png" alt="Hoxa 120x120" /></a>

Egy kis Virág története...

...?ha a szem a lélek tükre, tekintetem messze van, egy másik világban, nem valós, nem szép, nem rossz, de az enyém. Egy kis világ, azért lenne, hogy meghúzódjak benne. Néha. Ha minden összeomlik bennem, kártyavárként dől össze, amit elképzeltem, amit reméltem. Ekkor bemehetnék a világba, de visszajönni rég nem tudok. Mint hervadó virág, minek a látható csekélységét láthatja bárki, ki szemmel néz. De aki szemmel már nem lát, az élet vakká tette, lát mindent, ami fontos lehet. Látja az apró virágon, hogy nem bántotta a szél, a nap, a fény, az állatok, az ember? Feltűnik lelkemben az ütés, melyet a virág érzett nemrég. Az ember. Te, én, és ők, minden ember észrevétlenül eltiporta, mélyen a földbe taposta. De senki nem pillantott rá, mikor feltámadt a teste, habár hervadtan, de megmutatta, hogy képes élni. Megmutatta, milyen gyenge az ember, még egy kis virágot sem tud megölni. Pedig szeret ölni, a lelked kitépni, a szived széttörni?
A virág sír, mert rájött, hogy gyenge az ember nélkül. De Ember vetődik arra, ki a nép elhanyagolt rétegéből az erdőbe menekült, a betonrengetegből. De szíve súlya a földre húzza. A Virág megölte, s elé zuhan Ember apró Lelke, s megfogja Szív kezét. Rámosolyog, mert a test elhagyta őket. Ember szemében megfagy a könnycsepp, a lélek csendben, óvatosan letörli, s örök békére inti régi barátját, a szemet, s egy csókot ejt az arcra. A Szív közben nézi, s csak nézi Virágot, ki előtte hever. Haldoklik a bűntudattól, hogy gyilkolt. Lassan közelít Virág felé. Lélek is mellé lépdel, s majd együtt óvatosan megsimítják a Virág arcát, ki sírni kezd. Lélek közelebb lép, Virág könnyel teli arcába néz.
-Könny?könny?Miért sírsz?- kérdezi alig hallhatóan. virág nem tud válaszolni a fájdalmak terhétől. Szív egy dalt kezd énekelni.
Hagyd!

Ülj le csendben, hallgass meg,
Ne szólj semmit sem, nyugodj meg,
Kihalt az utca, csak a szél fúj halkan,
A csendet hallgasd, feledd a zajt.

Hagyd, hogy a szél fújja a dalt,
Figyelj dalára, hisz oly szép halk,
Hagyd, hogy emlékek törjenek fel belőled,
Hagyd, hogy egy apró könnycsepp hulljon a földre.

A föld majd elnyeli, s ott jobb lesz neki,
Szebb élet vár rá, mint rád,
De ne gondolj erre, csak sírj csendben,
Hadd folyjanak a könnyek, szebb helyre.

 

 

.
...holnap majd többet, álmos vagyok...