Egyenes derékkal, büszke fejtartással
Nézem a kuporgó szegény életem.
Más nem látja gazdagságomat.
Szememből gyöngyszemek gurulnak,
Mellkasomban arany szív dobban.
Lábam alatt ezüst fű simul,
Kezemben drágakő lapul.
Egyenes derékkal büszke fejtartással,
Nézem kuporgó szegény életem.
Te nem látod ruhám selyem fényét,
Cipőm aranyszál varrását.
Nézel engem és nem lától,
Mert elvakít az önzés.
Nem látod, milyen gazdag vagyok
Azt látod, amit látni akarsz,
Hogy szürke a ruhám,
A tömegben csak átlag vagyok.
Szegény, szürke, kiszolgáltatott.
Azt látod, amit látni akarsz
És azt hiszed, amit hinni akarsz,
A szemed előtt sötét függöny,
Ami nem engedi át a csillogást.
Kérlek, hunyd be a szemed
Most kinyitom tenyerem,
Hogy a drágakövet átadjam neked
Lépj át hozzám, fogd meg a kezem,
Ezüstből, aranyból fonok köréd hálót,
Gazdagságom megosztom veled.
Egyenes derékkal, büszke fejtartással
Nézem kuporgó szegénységemet.
Csak te tudod, milyen gazdag vagyok
Szememből gyöngyszemek gurulnak,
Mellkasomba aranyszív dobog.
Már ismered titkolt gazdagságomat.
Már a tiéd is,megosztottam veled.
Tolvaj Klára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése