Utolsó könnycsepp...

Utolsó könnycsepp...

Utolsó könnycsepp az arcomon, utolsó álmodott csók az ajkadon,utolsó át nem élt ölelés és megyek... utolsó szavam: felejts el engemet... Mert rab vagyok , a reménytelen szerelem rabja... szívem láncon,testemet kínok gyötrik, lelkem haldoklik...minden nap újra, és újra... meghal egy darabja... Utamon megyek, kihalt a táj, beszélnék, kiáltanék, mert nagyon fáj.. jeges szél tépi a szívemet, szólnék, ha engednéd, de nem teszed... Végül is mindenen túl adok, végül is mindent itt hagyok,szenvedéseimen átlépek, fájdalmamat vérző szívembe vésem... De ez az egy utolsó könnycsepp még végig fut arcomon, utat keres magának a semmibe... benne van minden érzelmem, bánatom, mi fáj idebent... Nem félek már könnyezni,mert ez az utolsó könnycsepp, mi elviszi bánatom a végtelen semmibe... Még fiatal vagyok ahhoz, hogy így éljek...! Túl öreg, ahhoz, hogy reméljek...? Gyenge ahhoz, hogy gyűlöljek...! Túl büszke, hogy esetleg vissza térjek...!