Keresés ebben a blogban

2012. január 16., hétfő

Tártad már ki mind a két karod valaha,

 Nos, a szerelem is valami ilyesmi érzés: minden és mindenki azt sugallja, hogy állj meg, hagyd 

abba mielőtt elesnél - de 


te akkor is folytatod.
alt
mit eltáncolsz a sírig.
 
Sorsod csupán attól függ,
 
hogy kivel táncolod végig.

alt
összes bánatodat.Szeretném,ha a szemem tükrében fedeznéd
 
fel a világot,s észre vennéd az igazán fontos
 
dolgokat.Szeretném ha tudnád,hogy a sivatagban is nyílik
 
virág,s hogy a hóesésben is van melegség,mert így él a
 
világ.Szeretném ha velem együtt kiáltanád,hogy suttogva is
 
értem szavad,mert így nincs az a szív,mely
 
megszakad.Szeretném ha látnád,hogy a vak ember is láthat
 
csodás dolgokat,s kinek néma az élet az is várja a
 
hangokat.Szeretném ha együtt éreznénk azokat a
 
dolgokat,melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt
 
egyre csak halogat.És végül : Szeretném,ha már ráncok
 
borítják az arcunkat,azt lássam,hogy életünk nem is lehetett
 
volna ennél boldogabb...
alt
A pillanat hozza a legnagyobb örömet,
 
és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat!
 
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,
 
a fájdalom pillanatai megerősítenek.
 
A szerelem pillanatai a legédesebbek,
 
a szakításé a legkeserűbbek,
 
és soha ne feledd,hogy a legkeserűbb pillanatot,
 
a legédesebb pillanatnak köszönheted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése