A legjobb takaró az éj,
elfed minden rosszat,
bársonybőrű a sötétség,
puhán véd, s átkarolhat,
zaklatott lelket, fájó szívet,
- s velünk van az örömben -
nem kell a szem, csak érezd
ha boldogság madara röppen...
Lehessek én a messzeség
hová szemed kalandoz,
lehessek mező, virágot termő,
hol rám gondolva andalogsz,
lehessek én lágy fuvallat,
mely megsimítja arcodat,
lehessek kéklő-fénylő ég,
lehessek én a mindenség...
Mindez kevés
- bár oly mesés -
nem lehetek,
csak egy dobbanás szívedben
- s hogy az vagyok, oly jó nekem -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése