Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon, Cseppnyi fényét az éjszakában nem találom, Hazafelé tartok, a sötétséget kémlelem, Ezer lámpa ragyog, - én a tiédet keresem. Nemrég ott álltam ajtód előtt, elnéztelek, Odabenn aludtál, mint önfeledt kisgyerek, Az alkony lassan kimúlt a hegyek mögött, Vöröslő fénye, ablakodon kettétörött. Nem érezted, hogy meglestem az álmodat, Tudtam - most kell elfutnom, maradnom nem szabad, S én maradtam mégis. Miért? Ne kérdezd sose! Fogva tartott meleg szobád és a halk zene. Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon, Cseppnyi fényét minden éjjel megtalálom, Haza tartok, s most önmagam kémlelem, Ezer lámpa ragyog, de csak egy világít énnekem!